Furcsa feszült hangulatok furcsa erői kezdték meg munkájukat a lélek elhagyott országútjain.
Új éra közeledését érzi a szüntelenül dübörgő szív. Mintha a valóság az idő spiráljára tekeredve kezdene visszatérni önmagába. Visszatérni a múltba, hogy a lélek aztán újraélhessen mindent, ezúttal azonban szebben, jobban és bölcsebben. Másképp.
Hogy mindez mily' módon fog végül végbemenni? Még nem tudható, hiszen az ezerszínű ősz még csupa folt kabátja alatt rejtegeti őrült titkait, és várja a kinyilatkoztatás diadalittas pillanatát.
Akkor majd minden kiderül. Új utak nyílnak, új eszmék fertőzik majd meg a kóborló elmét. Új célok fogannak majd meg hűvös, esőnyögésektől vonagló éjszakákon, s ha mindez megtörtént, a test beindítja rozsdás fogaskerekeit, hogy az élet medrét kinőtt, hömpölygő folyóját új helyére terelje.
Így fog megtörténni - a szív bizonyossággal tudja már, a tudat pedig még csak sejti, valami halovány, meg sem nevezett érzékkel.
Addig is a várakozás érzületének balzsamos zsibbadásába merülve kell felkészülni az elkövetkezendőkre. Nagy, vérre menő csaták, csúfos bukások és fényes győzelmek fogják szegélyezni az új utak kezdetét, úgy ahogyan mindig.
Elmondatott.