Egyedül

» Vivv
2009. jún. 8. 0:09

Alszik odakint a város... a telihold fényesen világítva őrködik felette.
A szoba sötét, és hideg, szinte átölel a magány. Érzem, ahogyan a mellkasom egyenetlen tempóban mozog fel és le, ahogyan a tüdőm szaggatottan belélegzi a levegőt, amelyet nem akar belélegezni. Ez csak ösztön.
Bárcsak álmodhatnék. Bárcsak aludhatnék, úgy, ahogyan a többi gondtalan ember. Bárcsak elcsendesülhetne az a néhány fáradhatatlanul kattogó kerék az elmémben. Bárcsak...

Megannyi kérés és kérdés, melyet jobb híján csak a csend hallgatott meg. Megannyi kérés, melyek sosem fognak valóra válni, még akkor is, ha olyasféle egyszerű dolgokról volna csak szó, mint egy normális élet, vagy egy amolyan legjobb barát féle...




If only

» Vivv
2009. máj. 9. 21:35

Bárcsak volna még erőm elszaladni... nagyon, nagyon messze, oda ahol nem érhet utol senki, és semmi, csak az árnyékom...
Bárcsak
volnék elég bátor kimondani az igazat...
Bárcsak
volna jogom rázúdítani valakire a káoszt, ami nem hagy nyugodni éjszakánként...
Bárcsak
beszélhetnék...
Bárcsak
én lehetnék végre... maszkok nélkül... csak én
Bárcsak
elmenekülhetnék...magam elől... a világ elől...
Bárcsak
ne félnék élni
Bárcsak
ne félnék meghalni
Bárcsak
érthetné valaki
Bárcsak
érthetném
Bárcsak
lenne értelme ennek az egésznek
Bárcsak
ne lenne holnap, soha többé
Bárcsak
vérkönnyeket hullajthatnék...
Bárcsak
új életet kezdhetnék
Bárcsak
egy lehetnék a tömegből
Bárcsak
menne még, úgy ahogyan rég...

Vajon hol romlott el? Vajon hol romlottam el? És mikor?

Túl rég ahhoz hogy meg lehessen javítani...




Reality

Honnan tudod, hogy nem álmodsz?



Mások

A múlt

Legtöbb komment

Utolsó komment

Legjobbak