beletörődés bejegyzései

Kérdések egy lelki hullabár pultja mellől

» Vivv
2011. febr. 18. 19:57

A beletörődésről beszélni mindig sokkal könnyebb, mint átélni. Persze mindkettő túlélhető, és felvállalható, de valahogy mégis hagynak valami kellemetlen, keserű ízt az ember szájában.

Persze végső soron elég beteg dolog azon filozofálni, hogy ami fáj, az tulajdonképpen a fájdalom, vagy az érzelem hiánya, hiszen ilyen formán a beletörődés megszűnik beletörődésnek lenni.

De ha nem beletörődés, akkor mi az a tompaság, ami belülről lezsibbasztja a szívet és a lelket, megbénítva ezzel minden érzelmet?

Mindenesetre furcsa helyzet. Túl új ahhoz, hogy kezelni lehessen. Túl ismeretlen betegség, melynek még nincs gyógymódja. Pontosabban szólva van neki, csak még nem sikerült felfedezni.

Hogy kell szeretni, ha már valami, ami a szeretet okozta végleg eltört az emberben? Lehet egyáltalán újra? Vagy ha ez a valami szétesett, akkor már végleg nincs több remény, és szerencsétlen beteg örökre besavanyodik?

Egyébiránt sokat gondolkodom azon, hogy vajon miért lehet az, hogy ezer meg egy kérdést felteszek, de mindig csak hosszú hónapok vagy akár évek elteltével vagyok képes megválaszolni őket. Nehéz kérdések volnának? Vagy egyszerűen csak ezt a tempót írja elő a lelki fejlődésem? Másnak vajon gyorsabban megy?

És ó, már megint a kérdések.


címkék: beletörődés, érzések, kérdések, önmegismerés
még nincsenek kommentek


Főoldalra!


Reality

Honnan tudod, hogy nem álmodsz?



Mások

A múlt

Legtöbb komment

Utolsó komment

Legjobbak