Nem vagyok különleges, csak az az egy, akinek nem sikerült hazudnod.

Nem vagyok különleges, csak az, akibe mindig bele fognak rúgni mert más.

Nem vagyok különleges, csak az, akinek hallgatnia kell a gondolatai miatt.

Nem vagyok különleges, csak az, aki ítél és ezért ítéltetik.

Nem vagyok különleges, csak az, akire azt mondod "furcsa".

Nem vagyok különleges, csak az, akit gyűlölsz, mert nem tudod megérteni.

Nem vagyok különleges, csak az, akit megmosolyogsz, de belül te is ilyen akarsz lenni.

Fekete-fehér művészfilm vagyok egy flancos iMax moziban.

Hóesés vagyok a tikkasztó nyárban.

Nem vagyok olyan, mint Te. És tudod mit? Nem is akarok. Nem akarok hazudni a világnak. Vállalom, hogy a dolgok nincsenek rendben. Ha a 21. századi norma számít normálisnak, akkor egy utolsó rohadt korcs vagyok. Gyűlölj, utálj, törj meg.

De egyet nem fogsz elérni soha: a lelkemet. Ez nem a 101-es szoba és te nem vagy O' Brien, sem pedig én Winston. Kínozhatsz, és én vallhatok bármit, de azt elérni, hogy higgyem is, soha nem fogod.

Music: Muse - Supermassive Black Hole

Furcsa dolog a részegség. Csak ülsz, nézel magad elé, és hirtelen, mintha sokkal egyszerűbbnek látnád ezt a kibaszott univerzumot. Nincsenek kérdése, nincsenek válaszok. Csak tények vannak. Nincsenek ugyan megoldások, de sokkal könnyebb a problémák magunk mögött hagyása.

Mikor a sötétben, az egyre csak gyorsuló autó hátsó ülésén félig reszketve bámultam az elsuhanó fákat... akkor még féltem... Volt bennem valami fura remegés... és rengeteg félelem, még akkor is, ha közben együtt nevettem velük. Aztán elmúlt minden.

Egyszerű lett. Jó lenne, ha az élet is olyan egyszerű lenne, amilyen akkor volt, mikor éjfélkor a nappali közepén üvöltöttük a himnuszt, és nem volt baj, ha nem tudtad a melletted álló nevét, ha nem ismerted. És egyszer csak 2009 lett. Elmúlt az az átkozott, szenvedésekkel és csalódásokkal teli év. Elmúlt 2008.

A szívem boldogan üvölti, hogy most valami új következik. Olyan, ami eddig még nem nagyon volt. Egy új lehetőség az újrakezdésre. Hogy mindent másképp, optimistábban csináljak az életemben.

Annyira remélem, annyira akarom, hogy így legyen. Hogy sikerüljön. Hogy ezaz év más legyen mint az előző. Hogy a jövő ilyenkori én, életének eddigi egyik legjobb évét tudhatja majd maga mögött, mikor az első 2010-es bejegyzést gépeli. Hinni akarok ebben.

Egyébként többnyire nem érdekelnek a fogadalmak, nem is igazán szoktam tenni, és ha teszek is, nem veszem túl komolyan. Idén azonban tettem. Hátha.