Lélekmély
Halódva álmodó testfoszlány
Az vagyok?
Szívembe szúródó jégbálvány
Hallgatok.
Véred a véremben lüktetve
Képzelet?
Mosolyogni, múltat feledve
Nem lehet.
Mélysötét füstködben szenvedve
Remélek?
Zafírkék halálba meredve
Nem élek.
Hogy a vers címzettje? Életem történetének vérestollú írója és valaki más, aki úgyis magára ismer, kár róla írni.

"Beszélj hozzám... mondd újra el, hogy a világ botrány, de holnap mégis élni kell"
A kép és a vers saját. Nem lopod el.
Egyébként szeretem a határidőket. Kijelölik valaminek a végét.
Élünk, álmodunk, alszunk és meghalunk. S végül majd csak a vén fák őrzik majd emlékünk.

Music: Trading Yesterday_Little girl
Néha magam is meglepődök egyes dolgok hasznosságán. Például a takarításén. Milyen bájosan furcsa érzés megtalálni valamit (:
Még ha csak egy sárga, agyongyűrt kis fecni is az a valami, egy butácska verssel, amit még valamikor az ősz végén, netalántán tél elején írtam. (Hogy pontosan mikor, arról fogalmam sincs, ugyanis megvan az a rossz szokásom, hogy nem írok dátumot a papírjaimra, így hát csak a vers hangulatából tudok következtetni a keletkezés időpontjára.)
Nos, még mielőtt a nagyérdemű elé tárnám ezt a kis rímbe szedett múltidézést, le kell szögezzek valamit: a vers nem az én műfajom, prózában sokkal inkább otthon érzem magam, így hát a lentebb olvasható próbálkozás sem túl nagyratörő xD No de mindegy, nem húzom tovább, végtére is, ez is csak én voltam valamikor, volt valaha egy ilyen is, amit úgy hívunk, ...
...Múlt
Álmainknak szép tavasza
Elmúlt, s többé nem jön haza
Holt emlékek vérfolyama
Ködös múltunk fájó nyara
Esőt hozó ősznek szele
Gyötört arcunk könnyes szeme
Volt emlékek furcsa tele
S lelkem, ami meghalt vele.. .
Múlt. Elmúlt. Régmúlt... milyen sok mindent jelenthet. Örömet, ha az elmúlt dolog fájó volt, szomorúságot, ha valami szép... jelen esetben pedig csak valami keserédes kis fásult félmosolyt, illúziók elvesztését, és hasonló, a nagybetűs élettel járó dolgokat. Nosztalgiát, melyre kár időt pazarolni, hisz' itt van helyette a ...
...Jelen
